erzelemnelkul
193 posts
Latest Posts by erzelemnelkul
“Ennek a történetnek az a tanulsága, hogy nem számít milyen erősen próbálkozunk, nem számít mennyire akarjuk… néhány történetnek egyszerűen nincs boldog befejezése.”
Idő kellet, mire rájöttem, hogy Te nem elengedted a kezem, hanem meg sem fogtad...
...és ha újra talalkozunk, egymás szemébe nézünk és eszembe jut majd minden. De ezúttal más lesz. Már nem érhet miattad sem öröm, sem fájdalom. Már nem leszek boldog ha látlak. Már nem fogom várni hogy keress. Csak a keserédes semmi, ami maradt: a túl sokáig összeakadt tekintetünk és az a bizonyos gúnyos mosoly a szám sarkán.
@gunyos-mosoly-a-szam-sarkan
Egyszer olyan szinten be fogok kattanni, hogy AZTA KURVA
-egyemberavilagban
“Az egyik felem azt mondta “Ne hagyj itt!”, a másik pedig soha többé nem akart látni.”
— 13 Reason Why [S01E11]
Lehet, hogy 10 év múlva találkozunk egy kávézóban és újra fogjuk kezdeni.
Lehet, hogy téged akart, de tudod mit talált helyette? Kifogásokat.
-egyemberavilagban
Őszintén azt kívánom neked, hogy tudd meg milyen elfelejtve lenni
Tudd meg milyen ha kizárnak
Érezd azt a fájdalmat, amit te okoztál nekem
Éld át azt a nyomorult érzést, amikor kaparsz valaki figyelméért de ő még csak feléd sem néz
Tudd meg milyen ha annyira szeretsz, hogy folyamatosan összetörnek
Érezd a magányt, amit eddig te okoztál
Csak, hogy tudd mit tettél velem újra és újra
B❣️
Mikor egymás szájába nyögünk...🥵
emlékszem
amikor ha valami édeset írtál rögtön rohantam a csorgatni a nyálam amikor durván összevesztünk, és órákig sírtam, hogy “mi lesz velem ezek után?” amikor láttam, hogy azzal a lánnyal beszélsz, és elöntött a féltékenység amikor elhangzott valahol a neved, és egyből felkaptam rá a fejem amikor minden matematikai egyenletről te jutottál eszembe. és őszintén szerettelek szeretni, ilyenkor éreztem, hogy élek, hogy van valaki aki boldoggá tesz hogy különböző szituációkba képzeljem el magunkat, hogy legyen min mosolyognom, legyen min sírnom és töprengenem szerettem mikor megnevettettél, és feldobtad a napomat amikor próbáltál helyretenni, hogy ‘tehülye, ez így nincs jól.’ te jelentetted nekem a világot. köszönöm, hogy megmutattad milyen is szeretni.
Az igazat megvallva, eddig senki nem tudta értékelni azt, hogy mindent megteszek érte. Ebből az a tanulság, hogy egy: idióta vagyok amiért túl gyorsan kötődők - hosszútávon full feleslegesen - és kettő: az, hogy ideje megtanulnom erősebbnek lenni egyedül és okosabban megválogatni kivel veszem körbe magam.
— via @csuklora-irt-szeretlek (saját)
Ha 2 óra lenne hátra az életemből,
elmondanám neki mi miért történt,
mennyire fájt és mi zajlott le bennem pontosan.
Elmondanám mit okozott a hiánya
és, hogy még mindig hiányzik.
Hiányzik a lénye, az ölelése,
és hiányzik a közelsége.
Ha 2 órám lenne,
talán elmondanám neki mennyire szerettem
és mennyit számított, hogy
velem volt akkor és kihúzott a mélyből.
De mégis miután elment,
csupán mélyebbre taszított.
A beforrt sebek felszakadtak és
kerültek mellé újabb hegek.
Elmesélnék neki mindent
és nem kell, hogy ő is meséljen.
Csak öleljen meg
és mondja azt, hogy ő is szeretett.
- Miért nem volt eddig olyan sok párkapcsolatod?
- Mert nem tudok sokat nyújtani.
- Mármint?
- Én csak szeretni tudok tiszta szívemből. De ez mindig-mindig kevés.
Lennék az a lány
lennék az a lány, akiért feladod mindened, akivel törődsz, akire vigyázol, akit magadhoz láncolsz, akihez hűséges vagy, akit levetkőztetsz, akire vágysz, akit tiszta szívből szeretsz.
“Nehezen bizok meg emberekben.. És erre a válasz a múltban van.”
— (via in-june-1999)
Elküldetlen üzenetek I.
Szia, tudom,
hogy már nem akarsz többet hallni felőlem,
de csak azt akartam mondani, hogy nem bántam meg,
nem bántam meg, hogy szerettelek,
és annak ellenére, hogy már hónapok óta nem beszéltünk,
még mindig azon gondolkozom,
hogyan alakultak volna a dolgok,
ha egy kicsit jobban próbálkozunk.
"Kihasználtál.
Pontosan tudtad, mindent megtennék érted.
És te hagytad.
Hagytad, hogy mindent odaadjak.
Hagytad, hogy megtörténjen.
Hagytad, hogy bűntudatot érezzek
és így elvettél mindent, ami voltam,
ami vagyok, és aki lehettem volna.
Haragoddal, reményt adó szavaiddal elszívtad minden mosolyom, a színeket, a fényt,
a holnapot.
De akkor. Ott.
mikor a legmélyebben voltam megértettem.
Megértettem.
Hogy Én adtam a kezedbe mindent.
Én engedtem meg, hogy szerelmem ellenem használd.
Én nem hittem magamban,
én nem szerettem magam eléggé.
Beengedtelek legbelsőmbe de te nem voltál rá készen. Én nem
Voltam készen. Mi nem voltunk készen.
Kihasználtál. ...
Mert én akartam. Mert én hagytam.
Mert megengedtem. Mert ennyire vágytam hogy szeress.
Ez volt az én leckém.
Most sem szeretlek kevésbé.
Csak megtanultam másképp “becsülni magam.”
Megtanultam másképp is szeretni magam.
Megtanultam, hogy magamért változtassak, így esélyt adva annak amire szívem oly nagyon vágyik.
De már nem minden áron.
Nem önmagam árán."
Rendben akarok lenni Jól akarok lenni. Elegem van a rémálmokból Elegem van a rossz napokból
Jxdn ft: Machine Gun Kelly — WANNA BE
Ha kérnem kell a figyelmed, akkor bazd meg a figyelmed
Aki szeretnék lenni.
Az ember, akire gondolsz, mikor részegen az asztal felett görnyedve próbálsz józanodni.
Az ember, akit keresel, ha szomorú vagy, mert tudod, hogy tőle jobb kedved lesz.
Az ember, akire lefekvés előtt gondolsz.
Az ember, aki marad akkor amikor mindenki más számára elviselhetetlen vagy.
Az ember, aki nagyon fontos neked.
Az ember, aki mindig meghatározó része lesz az életednek.
De tudod ki akarok neked a legjobban lenni?
Akit félsz elveszíteni és akit a legőszintébben szeretsz.
-Anna S.
Ma reggel ébredés után szinte pusztító, elemi erővel tört rám a hiányod. Jó ideje nem éreztem már ezt, így szinte letaglózott az érzés. Egy pillanatig szerettem volna azt hinni, hogy csak egy rémálomból riadtam fel, hogy csak álmodtam az elmúlt heteket, hónapokat, és mindjárt érkezik a szokásos ‘Jó reggelt!’ üzeneted.
De az már soha nem fog jönni. Soha nem szól majd az a hang a telefonon, amit hozzád állítottam be.
Annyira fájdalmas volt ez a reggel, hogy még csak kikelni sem bírtam az ágyból. Az oldalamra fordultam, összehúztam magam egész kicsire és sírtam. Olyan rég nem sírtam már.
Legszívesebben egy késsel felhasítanám a mellkasom és kitépném a szívem, ásnék egy mély gödröt és beletemetném, hogy soha többé ne kelljen semmit sem éreznem.
Azt hittem, már túl vagyok rajtad, de úgy tűnik, mégsem.
Olyan ez, mint a corona: hullámokban jön a hiányod, a fájdalom. És nem tehetek ellene semmit.
M. 💔
Várom,hogy írj,hogy meggondoltad magad,hogy hiányzom. Tudom,hogy ez nem fog megtörténni,de nem tudok nem reménykedni…Nagyon szeretlek,egyszerűen nem tudom mi történt. Te mondtad mindig,hogy a mi kapcsolatunk különleges és szoros. Így is volt,csak te úgy döntöttél,hogy nem kérsz többet belőle. Nem értelek…nagyon hiányzol. Remélem így most neked jobb..
(Bárcsak valahogy ez eljutna hozzád)
Nem akarom, hogy tőled függjön a boldogságom.
(Bár azt hiszem, ezzel már elkéstem…)
Attólmég, hogy mosolygok egész nap, nem azt jelenti, hogy lelkileg stabil vagyok. Bármelyik pillanatban összeomolhatok.
Talán az volt a probléma, hogy sosem láttál így, a ragyogó napfényben állni, arccal a Nap felé, hagyva, hogy a hajamat is arany fényre fesse, ahogy összeborzolja a szél.
Sosem láttál a kedvenc zenémre tombolni és egy liter fagyit megenni.
Sosem láttad, ahogy csapkodok a kezemmel ha valami olyanról beszélek, amit megszállottan imádok.
Sosem láttad, milyen boldog vagyok.
Hogy milyen boldog tudok lenni.
Te szomorúnak láttál és sötétnek, hidegnek.
Tudom, hogy azt hitted, ez az ami megfogott, a vörös és a fekete keveréke, ahogy csatát vívnak a viharfelhők a fejem felett, hiszen ősz volt akkor is.
Talán bántotta volna a szemed a fény, nem is akartál többnek látni egy árnyéknál.
De én vagyok a tavaszi nevetés, ahogy újra virágba borulnak a fák.
A kisgyerek a buborékfújóval.
A szél, ami az arcodba fújja a virágok illatát.
Én vagyok a boldogság és az újra kezdődő élet, bármilyen hideg volt is a tél.
Lily Midwinter - Ezt még elmondanám
Beleszívok a cigibe és kifújom az érzelmeim.
- psychosocial69