Mindigsblog

One day 🖤

by Rihla Saw

Azt hiszem, az a fajta ember vagyok, akibe az emberek túl gyorsan beleszeretnek, és nem akarok panaszkodni, mert csodálatos érzés szeretve lenni, de mikor egyre mélyebb betekintést engedek a lelkembe, egyszerűen meghátrálnak.

Nem azért mert sötétség van bent, hanem azért mert én elvagyok a sötétben, nem vágyom a fényt. És amíg ez így van, nem is várhatom el, hogy bárki mellettem kuksoljon a sötétben.. vagy valami ilyesmi..

Semmi sem jobb, mint tudni, hogy valaki marad, bármennyire is kimerítő néha kezelni téged..

nekem bármit mutatsz magadból,a világon nincs olyan dolog amiért kiábrándulnék belőled vagy ne szeresselek tovább

mert az a legszebb az egészben,hogy tényleg magadért szeretlek,azért aki vagy

Miért van az,hogy amikor végre kezdek vidám és jókedvű lenni,akkor a semmiből jön egy akkora szomorúság löket,hogy már megint a földön találom magam és már megint csak el akarok tűnni a világból?