Jelenleg Nincs Szavam Arra, Ami Leírná Azt Pontosan, Hogy Mennyire Elveszettnek érzem Magam..

egyre jobban el tudom viselni a rossz dolgokat

Elrontottam

tudom elrontottam és most utálsz.

egy olyan dolgot tettem rommá,

melyet te is imádtál…

bárcsak helyre hozhatnám

minden olyan jó volt

majd hibáztam, ezzel elhullott.

megöltem egy részünket

mely minket mutatott tükörbe.

egy megbocsáthatatlan dolgot tettem

mellyel össze törtelek

nemakartam, kérlek hidd el

bármit megtennék, hogy újra enyém legyen

hogy enyém legyen amit adtál,

hogy végre elégnek gondoltam magam

és hogy az érzéseim visszahoztad

cserébe megöltem a bizalmad…

bárcsak megértenél

mindennap gyomorgörccsel,

ezt követve sírva fekszem,

majd kelek fel egy újabb szenvedésnek.

egy újabb nehéz nap áll előttem

bűntudattal, önundorral bennem…

hogy tehettem ezt egy ennyire

tiszta szívű emberrel?

most miattam olyan amilyen…

többé bizalmat nyújtani sem mer.

sajnálom, hogy ezt tettem,

tudom elrontottam… de szeretlek!

köszönöm hogy itt vagy nekem és tartod bennem a lelket<3

olyan jo volt minden, vegre az egesz tarsasag sinen volt es most a suli szetbassza az egeszet, mindenki esik szet es csuszik le

azthiszem ez a telefonhivas ebresztett ra arra h sosem leszek eleg jo

miert ilyen nehez ertekrendet allitani az eletben es elkotelezni magad mellette?

Lehet fáj, lehet rossz döntést hozok,

de hiszem, hogy a sors minket összehoz.

Aztmondod, hogy nekem fáj,

mint egy nyitott könyv, úgy olvasol ha látsz.

Aztmondják ne bízzak,

de én bízni akarok,

tudván, hogy egymáshoz tartozunk.

Aztmondod süllyedő hajó,

de én veled akarok lenni e ladikon.

Szeretném hinni, hogy a végén együtt leszünk

és félek, hogy nem teljesül.

Miért ne lehetnénk? Mi akadálya?

Tán hogy két fiatal az útját járja?

E két fiatal tévedhet közös útra,

mely vagy előny, vagy hátrány lesz majd,

mely tele van szivárvánnyal majd viharral,

s melynek háborúját együtt vívják majd.

Semmi kétség, max néhol viszály,

mely mögött a félelem bújkál.

Melletted csönd van,

minden zajt elhallgattatsz.

Csak a “süllyedő” hajónak

halk sodrása kíséri utunkat.

Belül tudjuk, de a reményt mutatjuk,

hogy a hajó jó irányba barangol.

Egyet kérek, egyetlen ígéretet:

Ha e hajó el is téved

ne hagyj elveszni, maradj velem!

Együttes erővel, megoldjuk…

Ígérem!!

mindig azzal nyugtattam magam, hogy ha a sors úgy akarja, még együtt leszünk

osszeszorul a szivem mikor ujra meglatom, vagy mikor fel villan a telefonom kepernyoje es latom hogy hiv. nemtudom mire gondoljak, nemtudom mit akar es felve veszem fel es utana ejszakakat nemtudok aludni mert azon kattogok hogy miert jutottam eszebe

miert elunk ha egyszer ugyis meghalunk. mi ertelme az eletnek. elsz 90evig es meghalsz es tok foloslegesen kuzdottel mert neked ugyis mindegy mar mert meghaltal. miert kuzdjek miert csinaljam vegig ha ugyis meghalok es semmibe megy az egesz munkam es minden amit magamnak felepitettem.