Your gateway to endless inspiration
Az ágyad szélyén ücsörög a kényszer,
akinek a sikolyait hallgatod az éjjel.
Ha egyszer is megsejti, mit érzel,
Nem menekülsz, utolér a véged.
~ Én legbelül, miközben majd szét esem, de stílusosan próbálom egyedül tartani magam és kihozni mindebből valamit, mielőtt túl késő lenne😂 (🥶🥹)
Én veled ellentétben nem sírok. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem tudok. Dühös vagyok, hogy te is emlékeztettél arra, hogy mindenki más jobb, mint én.
Minden amit mondok célzás, de nincs szükség arra, hogy ha valaki elolvassa, magára vegye. Nem azért írom ki, hogy utalgassak, hanem hogy a lelkemnek könnyebb legyen. Elvégre ezért van a Tumblr...
Megérkezel, panaszkodsz, elmeséled. Mindig így ment, és egyszer sem kérdezted meg közben, hogy én hogy vagyok.
Nem panaszkodtam volna, mert tudom, hogy sok a szar körülötted. De még csak meg sem kérdezted.
Ő egy olyan ember, aki hatásosabb bármely drognál, veszélyesebb minden fegyvernél, és olyan függőséget okoz, ami még a szerencsejátékokat is szégyenbe hozza.
A cápának sem adod oda a lábad, csak mert tudod, hogy éhes.
Az ígéretekkel csak a saját lelked szabadságát korlátozod.
A könnyek nélküli sírás és az étvágy nélküli éhség között alig van különbség. Szimplán csak máshol érzed.