Your gateway to endless inspiration
miert ilyen nehez
miert nem lehet felfogni h mi esik szarul a masiknak es azt tiszteletbe tartani
miert nem lehet a parod kore epiteni nehanapjan a dolgokat mikor elviekben o az az ember akit a masik feledkent kezelsz es o a mindened. miert van az h egy jatek fontosabb miert van az h minden nap bulizni megy es lenne egy szabadnapja azt nem szanja rad hanem inkabb beszervez maganak valakit h elmenjen inni. mikor te mar egy hete minimum konyoorogsz neki h tudjatok normalisan beszelgetni
miert olyan nehez ereztetni a masikkal a szereteted, figyelmed es torodesed?
Lehet fáj, lehet rossz döntést hozok,
de hiszem, hogy a sors minket összehoz.
Aztmondod, hogy nekem fáj,
mint egy nyitott könyv, úgy olvasol ha látsz.
Aztmondják ne bízzak,
de én bízni akarok,
tudván, hogy egymáshoz tartozunk.
Aztmondod süllyedő hajó,
de én veled akarok lenni e ladikon.
Szeretném hinni, hogy a végén együtt leszünk
és félek, hogy nem teljesül.
Miért ne lehetnénk? Mi akadálya?
Tán hogy két fiatal az útját járja?
E két fiatal tévedhet közös útra,
mely vagy előny, vagy hátrány lesz majd,
mely tele van szivárvánnyal majd viharral,
s melynek háborúját együtt vívják majd.
Semmi kétség, max néhol viszály,
mely mögött a félelem bújkál.
Melletted csönd van,
minden zajt elhallgattatsz.
Csak a “süllyedő” hajónak
halk sodrása kíséri utunkat.
Belül tudjuk, de a reményt mutatjuk,
hogy a hajó jó irányba barangol.
Egyet kérek, egyetlen ígéretet:
Ha e hajó el is téved
ne hagyj elveszni, maradj velem!
Együttes erővel, megoldjuk…
Ígérem!!
"Azt mondják egy rossz kefélésnél nincs rosszabb. De van. Az, ha újra és újra kényszeresen megismétled azzal, aki újra és újra megöl téged"
Bevettelek mint egy gyógyszert, mint egy szem kémiai anyagokkal dúsított keserédes ízrobbanást. Lehet előtte meg kellett volna kérdeznem a kezelőorvosom vagy a gyógyszerészem, mert a mellékhatás amit kiváltottál még most is érződik. Egy érzelmi élőhalott lettem a szenvedély peremén.
Egyre nehezebben kapcsolódok. Néha szeretném, hogy megértsenek, de rájövök nehéz úgy, hogy én meg nem értem az emberek többségét. Mintha elmenne mellettem a világ, a trendek, és az, hogy aktuálisan éppen mit illik vagy mit nem. Soha nem álltam be a sorba és most sem vagyok képes. Ez lehet, hogy egy kereszt, ugyanakkor néha jó érzés azt látni, hogy ti olyanok vagytok, én meg ilyen. Egy a lényeg: túlgondolni nem szabad, meg kell élni.
Előbb eltol magától, majd mélyen magába fogad. Igen, a gyűlölve szeretés valami más... Egyszerre emel fel és tör össze apró darabokra. Egyszerre félsz és remélsz, akarsz és elutasítasz. Egyszerre vagy gyilkos és áldozat.
"Egyszer azt mondta valaki: hagyd a gecibe, engedd hogy magaddal vigyen."
A valóság csupán egy Rorschach-tintapaca.
A te valóságod, az én halálom, a te szerelmed az én mérgem, a te csókod az én ópiátom, és a tested érintése számomra, minden öröm legfájdalmasabb gyönyöre.
Az őrület a normális abban a világban, amelyből semmit sem értünk.
Ritka boldogság:
Cseresznyeszín reggelünk
Csókokban fürdik
Minden reggel úgy kelek fel, hogy ma minden más lesz, aztán újra és újra elkövetem ugyanazokat a hibákat, és ezzel kicsit meghalok én is és meghalsz te is. Lassan fáradok.
A te álmod néha más rémálma.
nem magamat imádtam,
hanem tévesen
azt az embert,
akinek téged hittelek.
kényelmes volt
azt gondolnom, hogy
a hibáid valójában erények,
s ezzel megsemmisíteni
az önbecsülésem
utolsó szilánkjait is...
"Ha nem érdekel, hol vagy, nem tévedhetsz el."
"Mindenki meghal, de nem mindenki él." - graffiti
Én mindig elvesztettem őt, ám ő mindig rám talált. Aztán egy nap ő vesztett el engem, s én azóta sem találom a visszavezető utat hozzá...
Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.
Stephenie Meyer