Your gateway to endless inspiration
Költészet - Blog Posts
A te valóságod, az én halálom, a te szerelmed az én mérgem, a te csókod az én ópiátom, és a tested érintése számomra, minden öröm legfájdalmasabb gyönyöre.
Ritka boldogság:
Cseresznyeszín reggelünk
Csókokban fürdik
Minden reggel úgy kelek fel, hogy ma minden más lesz, aztán újra és újra elkövetem ugyanazokat a hibákat, és ezzel kicsit meghalok én is és meghalsz te is. Lassan fáradok.
tévedtem
nem magamat imádtam,
hanem tévesen
azt az embert,
akinek téged hittelek.
kényelmes volt
azt gondolnom, hogy
a hibáid valójában erények,
s ezzel megsemmisíteni
az önbecsülésem
utolsó szilánkjait is...
végleg elvesztem benned, mialatt a te és én, mi lettünk
vérző kezemben dobog szívem, azt hiszem átvertelek, azt hiszem csókoltalak keserédesen, s hozzá mérgező, jéghideg és ragacsos érintéssel. fekete, gyászban hordott szalaggal kötöttem össze hajad, s emeltem arcod fel, az ég felé: ne nézz rám többé, ne nézd az elmúlás létidegen megtestesülését, ne nézd a múló szerelem alkonyát…
Tavaszi napban,
Tekereg egy gondolat,
Megfáradt magány.
Senki nem hallja meg,amit hallasz
Senki nem érti,amit mondasz
Senkit nem zavar,mekkora zaj van
Senki sem emlékszik semmire holnap
Senki sem tudja,pedig te már tudod
Senki sen látja,amiket te hurcolsz
Senki nem érzi,amitől te félsz
Senkit nem érdekli,ahogyan te élsz
A sötétben állva józanodok
Túl későn vettem észre a vihart
A taxira várok és fulladozok
Ez menthetetlen- súgja az utcai zaj
⁰¹⁶Ahogy a gyilkos, a vért, az aszfaltra. Én úgy a szerelmünket, a sírba.
