Vers - Blog Posts

hey hot guys

if ur hot just send me some pics u wont regret it xoxo

Ritka boldogság:

Cseresznyeszín reggelünk

Csókokban fürdik

tévedtem

nem magamat imádtam,

hanem tévesen

azt az embert,

akinek téged hittelek.

kényelmes volt

azt gondolnom, hogy

a hibáid valójában erények,

s ezzel megsemmisíteni

az önbecsülésem

utolsó szilánkjait is...

végleg elvesztem benned, mialatt a te és én, mi lettünk

Akasszátok föl a királyokat!

Petőfi Sándor

vérző kezemben dobog szívem, azt hiszem átvertelek, azt hiszem csókoltalak keserédesen, s hozzá mérgező, jéghideg és ragacsos érintéssel. fekete, gyászban hordott szalaggal kötöttem össze hajad, s emeltem arcod fel, az ég felé: ne nézz rám többé, ne nézd az elmúlás létidegen megtestesülését, ne nézd a múló szerelem alkonyát…

Az én szerelmem gyűlölet is egyben...

Gondolkodom,tehát vagyok

Érzek,tehát élek

De az élet szépségei

Felém sem néznek

A suttogásom oly' fülsüketítő,

ahogy átpréselem a fogaim közt

mennyit sírtam éjeken át,

mennyit sírsz majd egy életen át.

A szó elszáll, a csend itt marad,

mindkettőnk szívéből halkan vér fakad.

Hallgatásod oly' fülsüketítő,

mindent odaad,vagy véglek kitöröl

Senki nem hallja meg,amit hallasz

Senki nem érti,amit mondasz

Senkit nem zavar,mekkora zaj van

Senki sem emlékszik semmire holnap

Senki sem tudja,pedig te már tudod

Senki sen látja,amiket te hurcolsz

Senki nem érzi,amitől te félsz

Senkit nem érdekli,ahogyan te élsz

A karcolt seb vörösen ég,

Az élet néha nagyon nem szép,

Amíg fogja a kezem a sötétség,

Nem lehetek egészen tiéd.

Te irányítod a testem

Minden gondolatot a fejemben

Tényleg ez volt a terved része?

Hogy beléd haljak egészen?

Nem várom, hogy megértsd,

Hisz tudom, hogy azt nem lehet.

azt várom, hogy ne féltsd,

De mégis mentsd az életed.

Legyintenek, hogy a halálhíred

Megint nem jött a nyáron

De ők sem kedveltek téged

Szinte eltűnsz a kórházi ágyon

Úgy érzem, mindent megtettem,

A harc talán nem ért semmit sem.

Láthatod, mennyit szenvedtem,

Édesem, kérlek, ne teszteld le

Aztán megint gondolok rád

Mosolyra görbül a szám

Annyira szeretlek, hogy az már fáj

madarak kísérik az égen

tüskés szívében még remeg a vágyott

könnyek nélkül eltöltött ébren

fájdalomból átformált álom

visszafojtom a könnyeket

A váróteremben.

Fáj, de könnyebb lesz

Elrejtenem.

Hogy azt mondtad,

Mindig itt leszel,

Bármi történjen,

Nem érdekel.

Most itt ülök egyedül, elmentél.

Eltűntél, mint az esti szél.

Felégetted a világom,

De a jó értelemben,

Mert a hamun és parázson,

Talán új élet terem.

Ha majd rádzuhan a vöröslő hajnal

Emlékezz ezekre a szavakra

Senki sem mondta, hogy könnyű lesz

Senki sem mondta, hogy nem félhetsz

Belenézhetsz a sötétbe

Nehogy pánikolj, ne reszkess!

Senki sem mondta, hogy képzeld el

Senki sem mondta, hogy túléled

Fojtogató jelenlét

Mint a túladagolt boldogságcsillapító

Végzetesen kering bennem

Körülöttem

elveszve az egyértelműben a szavak értelmében táncola nyelvemen Egyetértünk?

A tükörbe suttogom a titkomat

A sötétség meséje elringat

Hogyan mondhatnám el neked?

Valami üvölt idebennt

Nem vagyok más, mint járóbeteg

Így nézem a világot, a kár rengeteg.

Vajon még hány pszichoaktív szer kell

Míg a nap bennem felkel?

Azt mondtad, ez arról szól,

Hogy látjuk majd a végét.

És hiába, elönt az érzés,

Semmit sem csináltam jól.

Kimegyekk a virágoskertbe,

Magába fogad az illatos rét.

Alám kap a tavaszi szél.

Inkább a jégeső verne!

A sötétben állva józanodok

Túl későn vettem észre a vihart

A taxira várok és fulladozok

Ez menthetetlen- súgja az utcai zaj

Izzó szemeit az enyémbe szúrja

Hangja dermesztő és éles

Megborzongok, ahogy a fülembe súgja:

“Tőlem bizony nem szabadulsz, édes!”

Te vagy bennem az alkohol Egy görbe éjszakában Az első szem gyógyszerem Egy fehér szobában Minden élvezetem Gyötrő függőségem És most nélküled kell Tovább lélegeznem

Nem látok ki a télből

Az összes pehely könnycsepp

Fuldoklom a fénytől

Látok két embert állni a téren

Nem ismerik egymást

Nem illenek össze

Remeg a kezem

Még mindig érzem a kezed a csípőmön

Átkelek a zebrán és befordulok jobbra

Nem tudom, ki vagy

Remeg a kezem

Ő mindig itt van mindenhol

Szemében az éj

És hiába van minden szó

Ha szétszakad az ég

A filmnek itt végeszakad

Nincsen katarzis

Az üreges fa könnyen hasad

Főleg, ha az hagyja is