Your gateway to endless inspiration
"Lehet, valahol bennem él, csak előtörni fél, mert átalakultam lélek nélküli emberré."
"Látod, leszoktam már rég az álmokról, de így a szemem fáj a valóságtól... "
Meg kellene már tanulnom
kiállni magamért
Nekem olyan helyeket kellett bejárnom,
ahová senki sem akar menni
velem vagy a magasban
de sosem jártál idelennt
a felét nem is ismered
rimánkodni felébredve
többször nehogy így legyen
imádkozz csak mindeneste
hogy sose tudd meg, milyen ez
otthagytál
miközben azt mondtad, sajnálod,
de a rá következő csend mindent elmondott.
Megvető tekintetek, elrontott tinikor.
A legfájóbb tanulópénz volt.
Nem vagyok hívő, de a pokolba tudtál dobni
és neked minderről tudomásod sincs.
felfogsz az esésben
majd le is löksz újra
visszafojtom a könnyeket
A váróteremben.
Fáj, de könnyebb lesz
Elrejtenem.
Hogy azt mondtad,
Mindig itt leszel,
Bármi történjen,
Nem érdekel.
Most itt ülök egyedül, elmentél.
Eltűntél, mint az esti szél.
Izzó szemeit az enyémbe szúrja
Hangja dermesztő és éles
Megborzongok, ahogy a fülembe súgja:
“Tőlem bizony nem szabadulsz, édes!”
Mesterien értesz ahhoz, hogy széttiporj mindent, amiért lelkesedem