Your gateway to endless inspiration
“Nem a válás a gáz, hanem benne maradni egy bántalmazó házasságban.”
-ID Wrecked
Nem tudom, hogy mit akar a Sors, de hagyom, hogy tegye a dolgát. Nem engedlek el, csak megvárom azt, hogy minden(ünk) úgy legyen, ahogy annak lennie kell.
Tudod, hogy hol találsz.
“Néha nem tudjuk, hogy mi fáj belül
Szívünkre bú és bánat terül
Néha nem tudjuk, hogy későre jár,
Szívünk egy szerelmes szívre vár
Én nem tudom, mit hoz a holnap
És nem tudom,mi lesz velem
Játéka lettem a sorsnak,
mert céltalan az életem
madarak kísérik az égen
tüskés szívében még remeg a vágyott
könnyek nélkül eltöltött ébren
fájdalomból átformált álom
félve lépkedek
Egy kifeszített kötélen.
Várom, mikor zuhanok újra le.
Így nézem az életem,
Ahogy egyre csak balanszírozok
A mélység és magasság peremén.
Miaz benned, mi ennyire éget?
Ezer fok van és mégsem félek
Szép a lét, tiéd az érdem
Akarsz- e játszani mindent, mi élet?
Mi az benned, mi mindent lekaszál
Ami gyönyör és annyira fáj
A pokol bugyrainak alján
Akarsz- e játszani mindent, mi halál?
mint megszokásból két kávét csinálni reggelente, aztán rájönni, hogy egyedül élsz.
a szerelem az,
amikor már semmi olyat nem teszek, amiért lenne okod szeretni,
de mégis szeretsz.
annyi a miért,
hogy az ok-okozat egyre kevesebbnek tűnik.
vaj vagyok a pirítóson.
a nap felkel,
s mi elmúlunk.
a világossal felszívódunk
és az éjszakával átalakulunk.
te sötét, fekete árny...
hogy lehet, hogy mióta velem vagy,
a világomban süt a nap és bár
utálom a fényt, téged mégis kedvellek;
elveszek veled, ha szépen megkéred.
ágyneműket gyűrünk és egymásba mosolygunk;
én téged bámullak, te pedig engem.
a fekete pólódon a sminkem,
az arcod ragyog: tőlem.
két karoddal átölelsz,
és ameddig ennek nincs vége,
el sem engedsz.
mert nem szeretnéd, mert nem akarom.
húzva vonom magamhoz a karod.
simítom az arcod és csodállak;
a nap minden percében óhajtalak.
„rend”
a nadrágok, meg a pulcsik lassan átveszik a szőnyegem szerepét.
ahogy zokniban lépkedem ezen a kötött, változatos anyagú szőnyegen, eszembe jut:
lehet rendet kéne tenni ebben a fejben, ami az enyém.
mindent, ami én vagyok
én vagyok az a lány a kötött pulcsikkal
meg az alkonyat könyvekkel,
aki igazából mindenen sírna,
de túl jól titkolja.
szeress az elfolyt szempillaspirálommal a szemem alatt és
a kócos hajammal együtt.
szeresd azt a lányt, aki mirelit pizzát süt hajnal háromkor,
mikor egyedül van otthon.
aki mindenhez majonézt eszik
és mindig barackos iceteát iszik.
aki egész nap szívesen alszik.
aki ha ott vagy vele rideg,
de reggelente mindig azt nézi meg legelőször – még mielőtt az ébresztő megszólalhatna – hogy írtál-e neki és ha nem,
mély hiány gyötri.
mert ha hiszed, ha nem, lehet vicces egy ilyen rideg lánytól,
de valószínűleg a nap 24 órájában rád gondol és téged hiányol.