Hiányzol - Blog Posts

Fáj, hogy sose fogok eszedbe jutni. Hogy nem fogsz olyanon gondolkozni, hogy ,,lehet szeretem ezt a lányt, lehet többet érzek iránta.”

Végülis, Te is csak egy vagy a sok elalvás előtti gondolataim közül.

Azt hiszem félnem kéne magamtól és a gondolataimtól...

Mikor gondolkodnom kéne, az agyam teljesen üres,

Viszont ha csak szeretnék kikapcsolódni, elveszek a gondolataim hálójában.

Az égen ezernyi csillag van, de nekem csak egyre van szükségem.

olyan fura, hogy egykor nembirtuk egymast es csak elviseltuk a masikat tarsasagba, most meg ha ra gondolok eszembe jut a multunk es hogy miatta vagyok az aki vagyok.

Az Ő pulcsiába aludni úgy hogy ott fekszik melletted

Mióta vagy nekem boldog vagyok

Csak húzz magadhoz ölelj át szorosan és mondd azt, hogy köszönöm, hogy vagy nekem

Máshogy néz ki az ég,

amikor valaki,akit szeretsz

odafennt van.

El sem tudtam képzelni,

Hogy egy nap jön egy ember,

és megmenti az életem

a szobámban van egy üres hely

kiadó, de csak neked

Aztán megint gondolok rád

Mosolyra görbül a szám

Annyira szeretlek, hogy az már fáj

visszafojtom a könnyeket

A váróteremben.

Fáj, de könnyebb lesz

Elrejtenem.

Hogy azt mondtad,

Mindig itt leszel,

Bármi történjen,

Nem érdekel.

Most itt ülök egyedül, elmentél.

Eltűntél, mint az esti szél.

Ő mindig itt van mindenhol

Szemében az éj

És hiába van minden szó

Ha szétszakad az ég

Félek elveszíteni téged, pedig nem is vagy az enyém

Nem érdekel, hogy te nem érzed

Mert lefoglal, hogy épp rám nézel

Ki vagyok én?

Ki vagyok én nélküled?

Mint két egyenes a végtelenben

Egyszer majd összeérünk valahol

A gondolat, hogy megmenthetlek

Megment engem is

veled vagyok a magány között.

amikor már nem csak magadért, hanem érte is lélegzel.

meg nem született, át nem gondolt gondolat vagyok a fejedben.

te nem tudod, hogy ott vagyok;

a tudatalattidban fel, s alá lopódzkodom.

mint megszokásból két kávét csinálni reggelente, aztán rájönni, hogy egyedül élsz.

a szerelem az,

amikor már semmi olyat nem teszek, amiért lenne okod szeretni,

de mégis szeretsz.

nem vagy itt:

fél lettem.

félelem;

rettegek.

sóvárgok

utánad.

álmodok

rólad.

mindenhol ott vagy.

a párnam huzatán az illatoddal;

a hajamban az ujjaid érintésével;

a combjaimon meleg leheleteddel;

a homlokomon forró csókoddal.

a takaró alatt,

az ágy felett;

a felszínen,

s az alatt.

a végtagjaimban te vagy a hideg levegő.

és a testemben a vörös és a fehér vérsejtek,

ha keverednek;

ha gondolok rád még mindig,

ez a rózsaszín köd.

te voltál az oxigén,

és most fulladok:

meg kell tanulnom újra levegőt venni.

nélküled.

annyi a miért,

hogy az ok-okozat egyre kevesebbnek tűnik.

lelkem még bújna a tiédhez.

vaj vagyok a pirítóson.

a nap felkel,

s mi elmúlunk.

a világossal felszívódunk

és az éjszakával átalakulunk.

te sötét, fekete árny...

hogy lehet, hogy mióta velem vagy,

a világomban süt a nap és bár

utálom a fényt, téged mégis kedvellek;

elveszek veled, ha szépen megkéred.

bőr a bőrön, ahogy siklik:

tulajdon szemeid enyémeket nézik.

kéz a nyakon, test a testen;

én egész este téged leslek.

mindenben téged kereslek,

és remegek ha meglellek.

keresni akarlak, ha itt vagy:

akkor is – akarattal akarva

akarom, hogy akarj.

magamba vonlak,

elérni akarlak.

a körmeim a hátadba kapaszkodnak.

simítom az arcod, a vállad...

ajkaidon puha csókjaim halnak.

a feromonod, mi körbelengi szobám;

süvít a bőröd a bőrömön, ahogy hozzám találsz.

nézel és nézlek és nézünk.

csillog a szemem és kihűlök.

a hideg a gerincemen, meleg kezed a hátamon:

még mindig erősen beléd akaszkodom.