Your gateway to endless inspiration
utálom, ahogy szólsz; beszélsz.
szavakat mondasz, melyek szerte szállnak,
s mondatokat többé nem formálnak.
kérdőjelek a testünk között,
mi ketten az ágy fölött.
én alattad és te a nyakamban;
a hideg ráz, mert maradtam.
futni akarok, el tőled, a gondolatodtól,
a hangodtól a fejemben,
s hümmögésedtől a fülemben.
hallom, ahogy duruzsolsz
és minden nappal tovább dacolsz.
már a lepedőt is csak félig húzom fel,
a másik felével takarózom;
az olyan, mintha itt lennél.
meg nem született, át nem gondolt gondolat vagyok a fejedben.
te nem tudod, hogy ott vagyok;
a tudatalattidban fel, s alá lopódzkodom.
mint megszokásból két kávét csinálni reggelente, aztán rájönni, hogy egyedül élsz.
a szerelem az,
amikor már semmi olyat nem teszek, amiért lenne okod szeretni,
de mégis szeretsz.
gyönyörűsége elveszett,
réges-régen feledkezett.
te olyan más vagy,
mintha te lennél a szívem páros ritmusa
⁰³¹Ketten megtörjük a műt. Mi vagyunk a vész.
⁰²⁹Legyél a zeném. Énekelj nekem.
tudni akarom milyen gyönyörűnek lenni
tudni akarom milyen "te" lenni
te a lélek, én a művész.
ha mi találkozunk, abból csak valami igazán gyönyörű jöhet létre.
érted meghalnék.
érted élnék.
A rádióból üvöltött az Arctic Monkeys, te pedig az asztalodon pakoltál, miközben én az ágyadon feküdtem, lábamat a falnak döntve. Néha-néha rámnéztél, hogy mit csinálok és talán még el is mosolyodtál párszor, de nem láttam, csukva volt a szemem. De éreztem, hogy nézel, hogy mosolyogsz. Hallottam, ahogy lépteid felém közelednek, az ágy pedig besüpped mellettem. Kezed a hajamba vezetted, mire szívem heves dobogásba kezdett és ajkaim közül mély sóhaj szökött ki.
- Ne csináld ezt velem - szinte könyörögtem. Utáltam, ha így érsz hozzám. Hirtelen. Egyetlen érintéseddel kikészítesz. Hozzám érsz és egyszerűen végem, megszűnök létezni. Szívem dobogása annyira felgyorsult, hogy lassan levegőt sem bírtam venni. A pánik szele átjárt. Féltem, hogy most lesz az a pillanat, hogy belédszerethetek. Féltem. És talán már beléd is szerettem...
- mennyi idő még az élet?
- hogy érted?
- akkor máshogy kérdezem. mennyi idő egy egész életen át szeretni valakit? túl rövid, vagy túl hosszú?
- adj teret.
- te vagy a tér.
amikor rád gondolok,
úgy érzem:
végre élek.
- megcsókolhatlak?
- kérlek...
honnan tudod,
hogy mi az a
szerelem?
Nem mondok senkinek újat azzal a szóval, hogy "túlgondolás". Sokan hajlamosak vagyunk rá akármilyen ok nélkül. Néha pedig olyan dolgokat is túlgondolunk, amiken egyáltalán nem kéne pörögni, hisz biztos pontok az életükben. Többnyire. Vagyis ezt hisszük. Néha csak vagyok és azon tűnődöm mi lenne, ha te nem lennél az életem része. Olyankor minden elhomályosodik. Olyan, mintha egy másik dimenzióban lennék, ahol én, én vagyok. Csak épp nélküled... És ezen a helyen, ebben a dimenzióban... Nagyon, nagyon, de nagyon szomorú vagyok.
még emlékszem
a kezedre
a kezemben.
csak nézlek és
nem tudom,
hogyan lehetsz
ilyen gyönyörű.
már róla sem úgy beszélsz.
már nem csillog a szemed.
ő miért érhet hozzád?
és én miért nem?
szerelmes vagyok beléd.
beléd szerettem.
szeretlek.
érted már?
beszélj még hozzám,
hallani akarom a hangod.
önző vagyok.
akkor is
akarlak.
⁰²³Hazudd le nekem a csillagokat.
⁰²²Legyél az örökkém.
én a horror
te a dráma
- a legszebb páros