Your gateway to endless inspiration
gyönyörűsége elveszett,
réges-régen feledkezett.
csak megölelt,
én pedig belehaltam.
te olyan más vagy,
mintha te lennél a szívem páros ritmusa
⁰³¹Ketten megtörjük a műt. Mi vagyunk a vész.
Minden másodperc olyan nélküle, mintha megfulladnák. Mintha elfogyott volna a levegő.
Milyen gyönyörűen írok rólad... Rólad. Veled. A gondolatoddal.
érted meghalnék.
érted élnék.
A rádióból üvöltött az Arctic Monkeys, te pedig az asztalodon pakoltál, miközben én az ágyadon feküdtem, lábamat a falnak döntve. Néha-néha rámnéztél, hogy mit csinálok és talán még el is mosolyodtál párszor, de nem láttam, csukva volt a szemem. De éreztem, hogy nézel, hogy mosolyogsz. Hallottam, ahogy lépteid felém közelednek, az ágy pedig besüpped mellettem. Kezed a hajamba vezetted, mire szívem heves dobogásba kezdett és ajkaim közül mély sóhaj szökött ki.
- Ne csináld ezt velem - szinte könyörögtem. Utáltam, ha így érsz hozzám. Hirtelen. Egyetlen érintéseddel kikészítesz. Hozzám érsz és egyszerűen végem, megszűnök létezni. Szívem dobogása annyira felgyorsult, hogy lassan levegőt sem bírtam venni. A pánik szele átjárt. Féltem, hogy most lesz az a pillanat, hogy belédszerethetek. Féltem. És talán már beléd is szerettem...
- mennyi idő még az élet?
- hogy érted?
- akkor máshogy kérdezem. mennyi idő egy egész életen át szeretni valakit? túl rövid, vagy túl hosszú?
- adj teret.
- te vagy a tér.
⁰²⁷Veled nincsen önkontroll.
amikor rád gondolok,
úgy érzem:
végre élek.
amikor a szemedbe nézek,
olyan, mintha kómában lennék.
gyönyörű, de élettelen pillanat.
- megcsókolhatlak?
- kérlek...
honnan tudod,
hogy mi az a
szerelem?
Nem mondok senkinek újat azzal a szóval, hogy "túlgondolás". Sokan hajlamosak vagyunk rá akármilyen ok nélkül. Néha pedig olyan dolgokat is túlgondolunk, amiken egyáltalán nem kéne pörögni, hisz biztos pontok az életükben. Többnyire. Vagyis ezt hisszük. Néha csak vagyok és azon tűnődöm mi lenne, ha te nem lennél az életem része. Olyankor minden elhomályosodik. Olyan, mintha egy másik dimenzióban lennék, ahol én, én vagyok. Csak épp nélküled... És ezen a helyen, ebben a dimenzióban... Nagyon, nagyon, de nagyon szomorú vagyok.
még emlékszem
a kezedre
a kezemben.
⁰²⁵Hallottam a szíved dübörgését. Nem szerettél.
⁰²⁴Ahogy az ujjaidat végighúztad a gerincemen.
csak nézlek és
nem tudom,
hogyan lehetsz
ilyen gyönyörű.
már róla sem úgy beszélsz.
már nem csillog a szemed.
szeretlek.
de amikor itt vagy, már nem kellesz.
nem látlak.
sötét van,
az elmémben.
ő miért érhet hozzád?
és én miért nem?
káosz és vér
ezek vagyunk.
mi ketten
vagyunk
a művészet.
beszélj még hozzám,
hallani akarom a hangod.
sikítani akarok
Ha csak egyet kívánhatnék... Nem azt kívánnám, hogy szeress viszont. Az túl tré, és túl egyszerű lenne. Most biztos azt gondolod "mekkora egy hülye vagy, hogy nem azt kívánod, hogy Ő viszont szeressen". Igazad van. Tényleg nem vagyok normális, de én mást kérek.
El akarlak vinni a Holdra, s közben végig szorítani a kezed. El akarok menni veled bulizni. Nézni, ahogy érzed a zenét, ahogy táncolsz és közben rám mosolyogsz. Veled lenni, amikor valami nehéz, utána pedig megölelni. Közös lakást, ahova egy hosszú nap után bedöglünk a Netflix elé, és megnézzük az új részt a kedvenc sorozatunkból. Együtt akarok veled vacsorát főzni, sütit sütni és popcornt zabálni, közben pedig sírni, valami iszonyatosan nyálas zenén. Közös tetoválást, ami nem is teljesen, de összeköt. Mert tetszik, hogy törött vagy és azt akarom, hogy engem te törj össze. Újra és újra. Szóval, kérlek... Nem kell szerelmesnek lenned. De az enyém maradnál egy életre?
önző vagyok.
akkor is
akarlak.