Your gateway to endless inspiration
szívem tájéka is feléd savazik.
űr vagy zavar?
űr vagy. zavarsz.
A város zajában keringtünk, és csak éreztük, ahogy halad az átkozott idő. Hogy a melletünk lévő szerelmespár, már az utca végén jár, a szemben levő bolt bezár, az úttest közepén totyogó galamb pedig elrepül. Mi pedig ott álltunk, és csak nevettünk. Bár a társaságban voltál, most láttalak először. A szemembe néztél, én pedig elvesztem a szemeidben. Mélyreható volt, mintha a lelkembe láttál volna. A szívem dobbant egyet, majd kettőt és egyre gyorsabb lett. Mikor elköszöntél, megöleltél. Éreztém ahogy a szívek dobbannak. A tiéd és az enyém. Egyet... Majd kettőt... Lábujjhegyre állva a nyakad köré fontam a kezem és ott akartam maradni, te pedig nem akartál elengedni. Egy gyors névváltás után eltűntél, majd este fél 10-kor jött az értesítés, hogy írtál. A pulzusom az egekbe szökött és azon kaptam magam, hogy mosolygok. Megdicsértél, hogy szép vagyok. Aztán csak néztem az órát. Ahogy telik az idő. A cigim leégett, mosolyom az arcomra fagyott. Pedig csak egy idegen vagy.
⁰³²Esthajnalig hallgatnám, ahogy beszélsz hozzám. Bármiről. Rólam, a csillagokról...