Your gateway to endless inspiration
remegek érted,
olyan vagy nekem,
mint függőnek a drog,
csak te már alábbhagytál,
már csak égetsz és szeretsz.
te vagy a fekete csillagos égbolt.
gyönyörűsége elveszett,
réges-régen feledkezett.
űr vagy zavar?
űr vagy. zavarsz.
bőre forró, ő a nyár,
enyém hideg, én a tél,
ő a tüzem, én a jég.
ketten együtt még...
lehettünk volna az ég.
⁰³⁶Angyalod az angyalomba feledkezik.
A Holddal én is elfogyok,
szerelmedért fulladok.
A város zajában keringtünk, és csak éreztük, ahogy halad az átkozott idő. Hogy a melletünk lévő szerelmespár, már az utca végén jár, a szemben levő bolt bezár, az úttest közepén totyogó galamb pedig elrepül. Mi pedig ott álltunk, és csak nevettünk. Bár a társaságban voltál, most láttalak először. A szemembe néztél, én pedig elvesztem a szemeidben. Mélyreható volt, mintha a lelkembe láttál volna. A szívem dobbant egyet, majd kettőt és egyre gyorsabb lett. Mikor elköszöntél, megöleltél. Éreztém ahogy a szívek dobbannak. A tiéd és az enyém. Egyet... Majd kettőt... Lábujjhegyre állva a nyakad köré fontam a kezem és ott akartam maradni, te pedig nem akartál elengedni. Egy gyors névváltás után eltűntél, majd este fél 10-kor jött az értesítés, hogy írtál. A pulzusom az egekbe szökött és azon kaptam magam, hogy mosolygok. Megdicsértél, hogy szép vagyok. Aztán csak néztem az órát. Ahogy telik az idő. A cigim leégett, mosolyom az arcomra fagyott. Pedig csak egy idegen vagy.
monoton csökken,
minden érzelem.
monoton nő,
minden sérelem.
éjjel, nappal tönkretesz,
de az éj leple alatt felébreszt.
s fülembe súgja:
"nappal újra eljövök,
talán tönkreteszlek,
talán megtörök."
amióta elváltunk, a nap és a hold, felváltották egymást.
a fény éjjel, a sötétség pedig nappal jön el.
⁰³⁴Kicsit sok lett a "szeretlek" és a "hiányzol".
csak megölelt,
én pedig belehaltam.
⁰³²Esthajnalig hallgatnám, ahogy beszélsz hozzám. Bármiről. Rólam, a csillagokról...
te olyan más vagy,
mintha te lennél a szívem páros ritmusa
⁰³⁰Ritmusként zakatolsz a fejemben. Te vagy a dal.
⁰²⁹Legyél a zeném. Énekelj nekem.
tudni akarom milyen gyönyörűnek lenni
tudni akarom milyen "te" lenni
Minden másodperc olyan nélküle, mintha megfulladnák. Mintha elfogyott volna a levegő.
Milyen gyönyörűen írok rólad... Rólad. Veled. A gondolatoddal.
érezni akarom,
a cigarettafüsttel átitatott
pulóvered ujját a derekamon,
mézédes ajkaidat az ajkaimon.
a szerelem kicsit leharcolta.
de a lelke valahol mélyen, mégis kibaszottul gyönyörű.
te a lélek, én a művész.
ha mi találkozunk, abból csak valami igazán gyönyörű jöhet létre.
érted meghalnék.
érted élnék.
A rádióból üvöltött az Arctic Monkeys, te pedig az asztalodon pakoltál, miközben én az ágyadon feküdtem, lábamat a falnak döntve. Néha-néha rámnéztél, hogy mit csinálok és talán még el is mosolyodtál párszor, de nem láttam, csukva volt a szemem. De éreztem, hogy nézel, hogy mosolyogsz. Hallottam, ahogy lépteid felém közelednek, az ágy pedig besüpped mellettem. Kezed a hajamba vezetted, mire szívem heves dobogásba kezdett és ajkaim közül mély sóhaj szökött ki.
- Ne csináld ezt velem - szinte könyörögtem. Utáltam, ha így érsz hozzám. Hirtelen. Egyetlen érintéseddel kikészítesz. Hozzám érsz és egyszerűen végem, megszűnök létezni. Szívem dobogása annyira felgyorsult, hogy lassan levegőt sem bírtam venni. A pánik szele átjárt. Féltem, hogy most lesz az a pillanat, hogy belédszerethetek. Féltem. És talán már beléd is szerettem...
- mennyi idő még az élet?
- hogy érted?
- akkor máshogy kérdezem. mennyi idő egy egész életen át szeretni valakit? túl rövid, vagy túl hosszú?
- adj teret.
- te vagy a tér.
⁰²⁷Veled nincsen önkontroll.
amikor rád gondolok,
úgy érzem:
végre élek.
amikor a szemedbe nézek,
olyan, mintha kómában lennék.
gyönyörű, de élettelen pillanat.