Your gateway to endless inspiration
Magany - Blog Posts
Az emberek leszolnak, mert szivod magadba a merget, leszolnak mert vagod magad, leszolnak amiert nem vagy tul valakin, beszolok, mert sosem voltak mellettem..
Miért nem veszi észre senki a néma segélykiáltásom?
Néha fázok, ami annyit jelent csupán, hogy minden egykori forró csókod a lelkemen, lassan halott emlékké válik...
Csak húzz magadhoz ölelj át szorosan és mondd azt, hogy köszönöm, hogy vagy nekem
utálom, ahogy szólsz; beszélsz.
szavakat mondasz, melyek szerte szállnak,
s mondatokat többé nem formálnak.
kérdőjelek a testünk között,
mi ketten az ágy fölött.
én alattad és te a nyakamban;
a hideg ráz, mert maradtam.
futni akarok, el tőled, a gondolatodtól,
a hangodtól a fejemben,
s hümmögésedtől a fülemben.
hallom, ahogy duruzsolsz
és minden nappal tovább dacolsz.
ridegség.
kellemetlen téli fagy,
s köztünk levegő a hang.
már a lepedőt is csak félig húzom fel,
a másik felével takarózom;
az olyan, mintha itt lennél.
magány
nem tudom pontosan ki az a magány, de hallottam már róla. fekete alak, csuklyás fickó, de a kapucni alatt mindig mosolyogva vár rád. tudja, hogy nem örülsz neki, de együtt tudsz élni a gondolattal, hogy ő igenis létezik. nem egy ember a sok közül, akit nem kedvelsz sőt, gyűlölsz. nem fogod tudni megsiratni, provokálni, kiakasztani. ő a magány. így emlegetik és így ismerjük már több milliárd éve. több milliárd éve, téged pedig mégis most talál meg... szemét dög. de mosolyog, fogadd tárt karokkal, majd ha megvendégelted és adtál neki a lelkedből pár szakasztott darabot, kísérd el az ajtóig és csukd rá a kisujjára. ő a magány, kibírja.
szívem tájéka is feléd savazik.
I sit here alone I don't need nobody now💔
~BANE-Scarlxrd~
~ Egy balfasz naplója
Egyik legjobb barát: "Az a csaj nagyon nézett, miért nem mentél oda?"
Én: "Hátőőő... 😬😶🌫️"
*fejemben: "Ez most azért nézegetett ennyire, mert tetszem, vagy mert gecifurán nézek ki? Jó hagyjuk...😶"
#önbizalom ahaha
Jó tanács:
Mindig úgy készülj, hogy sosem nyújthatsz állandóan 100%-ot. Ha netán sikerült, nyertél egy kis extra időt a következő kihívásra.
Mindig úgy készülj, hogy lehet rosszabb. Még ha valami el is baszódik és megkönnyebbülsz, hogy ennél roszabb már nem lehet, valami mégjobban elbaszódhat.
/ System error: Brain not braining - body not bodying /
~ Azon tűnődöm, hogy egyáltalán milyen tartalmakat osszak meg itt. Már ez, a sokadik tumblim is elég kaotikusra sikeredett. Személyes legyen, vagy kevésbé az, esetleg naplószerű? Reblogoljak vagy sem? Milyen témáról írjak és miről ne... Talán valami pozitívabb, építő jellegű legyen, de azért leírjam, ha valami szarság van vagy ne... Esetleg töröljem megint? Azt hiszem ez a blog legalább annyira kaotikus, mint én vagyok, viszont így is csak egy szelete az egésznek.
/jdjhgjwajakwiwknfhf/
~ Én legbelül, miközben majd szét esem, de stílusosan próbálom egyedül tartani magam és kihozni mindebből valamit, mielőtt túl késő lenne😂 (🥶🥹)
~ Egyre több ember magányos, és úgy néz ki ez már egy vitathatatlan tény.
Sok ember úgy van, hogy szeretnének megértve lenni, szeretnék a szeretetet, a szerelmet, a törődést... KAPNI!
De ha már arról van szó, hogy kölcsönösség, akkor az már túl sok. Önzőség és érdek, empátia hiánya, a túl nagy választék, ki tudja még mi lehet az oka...
Nem tudom, talán nem vagyok való az emberek birodalmába. Még ha jól és tartalmasan is indultak a barátságok, párkapcsolatok, ismerkedések, egy idő után megszakadtak. Vagy az érdeklődés halt el, vagy még rosszabb, ghostolva lettem. Másik opció az egyoldalúság, az érzelmi szemetes, sírópárna, zseb-pszichológus szerep. S habár a ghostolás is váratlan olyan esetben, ha fontos személyekről van szó, az árulás, hátbaszúrás, és a megcsalás is kurvára kellemetlen tud lenni.
/ "Talán egyszerre vagyok túl sok és túl kevés" /
a posztot a magányos emberek, a szellemek, a szelektíven válaszoló emberek és a kellemetlen emlékek ihlették
U.i: nem mellesleg a kommunikációs képességek is sorvadnak, mint a nyári napon, kocsiban felejtett banán* 😭
*a kép illusztráció - nem ússzátok meg kép nelkül
~ Mondd csak...
Szép az elmém, a lelkem?
Azt hiszem, ezeken kívül semmi másom nincsen...
~ Egyrészt hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt időm. Másrészt az is igaz, hogy nincs olyan hónap az életemben, hogy ne történne valami faszság, ne jönne közbe valami. Fogy a türelmem és egyre jobban bosszant minden és mindenki. Egyre több dolog billent ki az egyensúlyomból, egyre több dolog állja az utamat. Nincs kedvem ehhez. Küzdöttem egyedül eleget, hogy kimásszak a gödörből, hadd pihenjek már...
/ . . . /
~ Elegem van a hipokrata emberekből.
Azokból, akik A-t mondanak, de igazából B-re gondolnak, s közben mégis C-t cselekszenek.
Azokból, akik bort isznak, s vizet prédikálnak.
Azokból, akik üresen ígérgetnek, hitegetnek.
Azokból, akiknek szavait semmifélé cselevés nem fedezi.
Azokból, akik az észt osztják, hogy kinek, hol, mikor, mit, hogyan kéne tenni, de elfelejtik magukat is a számításba venni.
Néhányan csak elfelejtenek tükörbe nézni, viszont néhányan szándékosan kerülik azt. Mert kellemetlen érzés, mert fáj az igazság, ahogyan az is, ha netán nem úgy van, ahogy azt ők szeretnék.
Legalább lenne őszinte az ilyen ember, vállalná mindezt, és ne hazudtolná meg még önmagát is...
Ha nekem ég a pofám és szégyellem magam ilyen esetekben, Te miért nem?🤔
~ Rémálmom volt. Olyan rémálom, melyben egy szerettem halt meg. Kis időbe telt, mire felfogtam. Térdre rogytam, majd torkom szakadtából üvölteni kezdtem. A fülsüketítő hang némaságba torkollott, majd könnyek között ébredtem...
~ Néhány észrevétlen, az emberiségre és az egyénre káros dolog:
/ "Nekem nincs időm erre." - sajnos, gyakran nem trivialitások, hanem igenis fontos dolgok terén
/ "Nem akarok gondolkodni." - meh...
/ "Kihagyom az ilyet." / "Én kerülöm az ilyet témákat, mert..."
/ "Nem érdekel, nem az én dolgom, engem úgy sem érint..." - bárcsak ilyen egyszerű lenne, de majd fog, hidd el! :')
/ "Úgy is hiába, felesleges..." - I feel you bro, but... végülis ja, úgy is felrobban a Nap 4-5 milliárd év múlva, kit érdekel mi lesz holnap
Gyakori az ilyen, egyrészt, amikor kellemetlen vagy félelmetes szembesülni bizonyos dolgokkal, főleg abból adódóan, mert azok fontosak, mégis tehetetlennek ÉRZIK magukat az illetők.
Másrészt, van, hogy pusztán kényelmesebb, nem gondolkodni, nem cselekedni, kerülni a dolgokat, kihúzni a felelősség alól az embernek magát.
Természetesen fontos a kontextus is. DE! Ne csodalkozzon senki sem, ha az ilyen hozzáállás általánosításával, mindennapok részévé tételével elsősorban saját magával, de akár még másokkal is kibaszik.
/ Mostmár bekussolok, ígérem! /
~ Ha megosztom veled a könyvtáram, mémekkel és funfactekkel, stréber, filozófikus, tudományos, vagy olykor elborult szarokkal spamellek, akkor érezd magad kibaszottul megtisztelve! Ez azt jelenti, hogy fontos vagy számomra!😒
/ Akkor mondom másképpen, konyhanyelven:
Kibaszott rétegek, mint a hagyma, tudod?! /
Minek beszélek ennyit önmagamban??😅😭
~ Ennyi ghostolás után már egy ördögűzőre van szükségem... 🙏🚫👻
/ kiábrándító... /
~ If loneliness is a killer, I am hell of a survivor!
~ Az egyik legjobb barátom és barátnője már a hivatalos, nyomtatott meghívójukat is átadták az esküvőjükre, aminek nagyon örülök és alig várom! 😇
Viszont 25 év után még mindig nincs olyan társas esemény az életemben, ahova egy partnerrel mehetnék, és ez kicsit kellemetlen, és nem is azért mert szólózom, hanem a magány miatt.
*egyáltalán jó-e még rám az öltönyöm?!
~ Én csak szeretnék szabad lenni, hogy ne legyen már megmondva nekem, hogy én mit akarjak és mit kéne tenni, hogy mit, és hogyan kéne szeretni. Hogy ne kelljen nélkülözésben, félelemben élni, hogy saját sorsom felett kontrollal rendelkezzek. Csak szeretnék fejlődni, minőséginek, embernek lenni. Szeretnék lehetőségekkel rendelkezni és azokkal élni. Szeretném magam hasonlóan gondolkodó emberek közösségével körül venni. És végső soron, szeretném a létezésem valakivel megosztani.
@yuumei-art
/ Bízz a folyamatban! /